
Lenyűgöző sokszínűség, vérprofizmus és alázat jellemzi a négyéves Folkfonics zenekart, mely izgalmasan vegyíti a legszebb magyar verseket a népzenei, pop, funk és swing elemekkel. De szeretnékcímű dalukat beválogatták minden idők tíz legjobb József Attila-vers-feldolgozása közé, Juhász Gyulára bulizni velük a legnagyobb rock and roll, az Indulj el egy útonnalpedig még Kínában is libabőrt okoztak. A zeneakadémiát és konzervatóriumot végzett, több zenekarból is ismert művészek közül a csapat vezetőjével, Szabó Csabával beszélgettünk.
Hogy indult a ti utatok?
Az Accord Quartettel felvett második klasszikus gitár-vonósnégyes albumunk már feszegette a komolyzene határait. Utolsó dala egy könnyűzenébe hajló népdalfeldolgozás, melyhez „Boggie”-t kértük fel énekesnek. Így született az első Folkfonics dal, az Által mennék én a Tiszán. Hárman alapítottuk a zenekart. A vonós témákat és a basszusgitárt Ölveti Matyi, az Accord Quartet és a Szabó Balázs Bandája csellistája, az elektromosgitár- és könnyűzenei megfejtéseket Rendes Peti, én pedig a zenei alapot és a népdalt hoztam. A Folkfonics hangszerelésben igen gazdag zenekar, elektromos, klasszikus és basszusgitár, fúvós, fuvola, klarinét, szaxofon és trombita szólamokkal. A nagyzenekari koncerteken nyolcan vagyunk a színpadon, most már a dobszerkó mellett egyéb ütős hangszerekkel is kiegészülve. Kvartett formációnk pedig az akusztikus hangzás koncertélményét nyújtja.
Repertoárotokban versek, nép- és egyéb ismert dalok feldolgozásai szerepelnek. Honnan ez a vonal?
A népdalok és versek szeretete gyermekkorból jön, de felnőttként az autóban is gyakran hallgatom például a Muzsikás együttes felvételeit vagy éppen Kodály Háry Jánosát, sok más kedvenc mellett. Klasszikus zenei képzettségünk révén minden taghoz közel áll a népzene, amit igyekszünk olyan formába átültetni, hogy a mai kor emberének is élvezhető legyen. A feldolgozásnak csak akkor van értelme, ha újat tud hozzáadni az eredeti műhöz, vagy új oldalról tud megmutatni valamit.
Új klipetekben József Attila verse találkozik az Indulj el egy útonnépdallal, legújabb számotokban Weöres Sándor a Három úttal. Hogy születnek ezek a fúziók?
A verseket, népdalokat, zenei alapokat általában én választom.Hozok egy ötletet, elültetem a dalmagokat, amiket a többiekkel kicsíráztatunk, felnevelünk. Elindítok egy kis üveggolyót, ahhoz mindenki hozzáteszi a magáét, így gyarapszik és teljesedik az közös munkává. Készült egy új Cseh Tamás-feldolgozásunk is, a Fehér babákban egyik vonósunk énekel, a refrénekben újdonságként megjelenik egy Folkfonics kórus is. Nagy öröm volt, hogy az új dalok zongoraszólamát ismét Kákonyi Árpi zeneszerző, az Örkény Színház zenei vezetője játszotta fel nekünk, ahogy a Budapest feldolgozásában is. Három útcímű dalunkban pedig újdonságként megjelenik egy hetvenes évekbeli Rhodes-hangszín.
Rendkívül sokszínű a zenétek. Milyen stílusokkal jellemeznéd?
A nevünkben szerepel a folk, és van is egy népzenei alap, de tény, hogy attól nagyon messze megyünk. Alternatív, rock, pop, funk, swing, de jazzes elemek is vannak, például a Lipicai labzomban. Az egyik dalban pedig öntudatlanul rácsúsztunk egy Pink Floyd-os érzésre… Sok minden vegyül.
A szövegre írod a zenét, vagy fordítva?
Párhuzamosan írom a zenét és keresek verseket, népdalokat. De a Két karodbanesetében például azonnal adta magát a vers a zenei ötlethez.
Saját szövegek gondolatával nem kacérkodtok?
Abszolút! De nehéz olyat találni, ami valóban illene a profilunkba.
Németországban élsz, így nehézkes összehozni a próbákat. Hogy születnek a dalok?
Vannak számok a lemezen, amik összesen két próbával születtek. Korábban jól működött, hogy Petivel és Matyival felvettük az alapokat, de már van igény a rendszeres próbákra.
Milyen mérföldköveket emelnél ki a zenekar életéből?
A tavalyi év a koncertekről szólt, sokan kérték kvartett formációnkat. Adhattunk egy ifjúsági, interaktív duplakoncertet fiataloknak, a Müpában. Meghívást kaptunk a sanghaji konzulátustól Kínába egy BudapestFest nevű, magyar kultúrát bemutató fesztiválra, ahol kifejezetten innovatív, modern módon hagyományt ápoló zenekart kerestek. Hatalmas élmény volt! Különösen, hogy az Indulj el egy útoncímű dalt ott játszottuk először a hotelszobában. Ráadásként kezdtük el aztán a koncerten, és improvizatív módon fejeztük be, Kriszti egyedül maradt a színpadon gyönyörű szólóénekével. Libabőr volt. A közönségnél pár másodperces néma csend, majd óriási taps. A dal érdekessége, hogy sokáig csak akusztikusan tudtuk elképzelni, majd megvalósítottuk nagyzenekari formációban, gitár- és szaxofonszólóval, beindulással. Felvettük mindkét verziót, és hónapokig nem tudtuk eldönteni, melyikhez készüljön klip. Végül Dorozsmai Gergő hangmérnök segítségével gyúrtuk össze a két verziót.
A De szeretnék bekerült a Fidelio által összeállított tíz legjobb József Attila-vers-feldolgozás közé. Emellett több pályázatot is megnyertetek. Mit értékelsz a legnagyobb sikereteknek?
A Fidelio, a Müpa és Kína mellett azt, hogy sikerül egy ilyen hatalmas csapattal összehozni a próbákat. Ez mindannyiunktól áldozatokat követel. Nemcsak profi, szerény és alázatos zenészek, hanem emberileg is kivételes tagok alkotják a zenekart, ami nélkülöz minden nagyképűséget, gőgöt. Öröm a közös alkotás, beszélgetés. Tiszteljük egymás véleményét, kipróbáljuk, meghallgatjuk egymás ötleteit. Ez nagyon fontos.
Mi volt a legnagyobb élményetek?
A kínai emlék mellett egy sárvári koncert talán, amin a kvartettel játszottunk. Rengetegen voltak, megtöltötték a főteret. Megijedtem, hogy egy akusztikus formáció hogy lát el ennyi embert megfelelő inputtal, szórakozással, de hatalmas volt, ahogy reagáltak.Végtelen csönd volt, és hatalmas tapsok. Hihetetlen tapasztalat, hogy nem csak a dob meg a basszus hathat nagy közönségre. Megható volt az is, amikor először álltam Matyival és Petivel, középiskolás barátaimmal, dalszerzőtársaimmal és közös gyermekünkkel, a Folkfonicsszal egy színpadon.
Több vendégénekes megfordult nálatok, másfél éve a Muzsik és Volkovából ismert Farkas Kriszti, az állandó énekesnőtök. Vele révbe értetek?
Kriszti alázatos, vérprofi, mindenki szereti. Több mint egy éve van velünk, úgy érzem, vele megtaláltuk a hangunkat.
Dolgoztatok együtt Boggie-val és Venivel. Terveztek újabb közös munkát vendégelőadókkal?
Igen, a zenekar életében kiemelkedő pont volt tavaly márciusban a Két karodbanlemezbemutatója. Velünk volt Boggie, Veni, Havai Gábor és természetesen Kriszti énekesként, valamint hatalmas zenekart csődítettünk össze a koncertre, váltva két basszusgitárossal, két dobossal játszottunk, óriási élmény volt. Boggie-val és Venivel is beszéltük, hogy szeretnénk újra együtt dolgozni. Más vendégénekesekre is nyitottak vagyunk, de az új albumunk gerincét Kriszti szólóéneklése adja. Nagyon inspiráló ilyen jó emberekkel, zenészekkel együtt dolgozni, húznak előre!
Vannak már új dalötletek?
Folyamatos termelés van. Legalább harminc számkezdemény van lementve a telefonomon, de idő, mire eljutunk addig, hogy egyet is összerakjunk. Most három új, pörgősebb dalon dolgozunk. Youtube-on a lassabb dalainkat nézik leginkább, defontos, hogy a koncerteken megmutassuk, be tudunk indulni, oda tudunk csapni!Új lemez valószínűleg másfél év múlva várható.
Mik az idei tervek?
A két új számhoz klipek készülnek tavasszal. Játszunk a Fishing on Orfű fesztiválon és a Művészetek Völgyén, és persze lesznek önálló koncertek is. Kvartett formációnk sok felkérést kapott, de idén a nagyzenekart szeretnénk újra előtérbe hozni.
Vissza