Tedd fel
a pozitív szemüveget!

A nagy rövidlátásjárvány


Ez a cikk elsősorban arról fog szólni, hogy miért van manapság olyan sok rövidlátó, tehetünk-e az ellen, hogy a gyerekeink egyre nagyobb számban váljanak szemüvegessé, és ha igen, mit. De mielőtt erre rátérnénk, érdemes pár mondatban összefoglalni, mit is jelent élettanilag a rövidlátás. Sajnos ennek megértéséhez kell egy kis fizikai ismeret, de ígérem, egyszerű leszek.
Dr. Domsa Patrícia írása
 
A rövidlátó szem
 
A szemgolyó optikai rendszer, éppen úgy, mint a távcső vagy a mikroszkóp. Az emberi szemgolyónak megvannak az ideális méretei, a Nagy Tervező dokumentációi szerint. Egy átlagos emberi szemgolyó 23,3 mm hosszú, a szaruhártya görbületi sugara is viszonylag állandó. Amennyiben a szemgolyó méretei ideálisak, a végtelenből érkező párhuzamos fénysugarak a szembe jutva éppen az ideghártyán alkotnak éles képet: a szem gazdája tisztán lát. Ha azonban a szaruhártya domborúbb a kelleténél, illetve a szem tengelyhossza az átlagosnál nagyobb, a kép előrébb, valahol még az ideghártya előtt keletkezik, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az illető homályosan látja a távoli dolgokat. A szokottnál domborúbb szaruhártya ritka, a rövidlátások nagy része úgynevezett tengely rövidlátás, tehát a szemgolyó hossztengelyben való túlnövekedéséből fakad. 

A rövidlátás megjelenése és kóreredete
A rövidlátás jól ismert és gyakori állapot, és úgy tűnik, még sokkal gyakoribb lesz az elkövetkező évtizedekben. Az Amerikai Egyesült Államokban 1972 és 2004 között a rövidlátás gyakorisága 25%-ról 44%-ra nőtt, Ázsiában az utóbbi időben egyenesen járványos méreteket öltött: hihetetlen, de igaz, az ázsiai populáció több mint 80%-a érintett. Az előrejelzések szerint 2050-re a világ lakosságának fele, azaz 4,8 milliárd ember lesz rövidlátó! Nagyon komoly társadalmi, egészségügyi és anyagi vonzatai vannak ennek az egyelőre jobbára érthetetlen, de annál látványosabb folyamatnak. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy ha egy olyan hallatlanul nagy egyedszámú populációban, mint az emberiség, ilyen arányban jelenik meg egy testi tulajdonság, azt talán már nem is tekinthetjük a továbbiakban egyértelműen deviációnak, a normálistól való eltérésnek, hanem nagyobb látószöggel vizsgálva, talán valamiféle adaptációként kell értelmeznünk. De jó, ez már filozófia, nézzük inkább a tényeket.
Az előzőekben említett magas gyakoriságok mellett nem meglepő, hogy a rövidlátók gondozása, az állapot szövődményeinek gyógyítása rendkívül nagy összegbe kerül. Az Amerikai Egyesült Államokban évente a szembetegségek kezelésére elköltött 139 milliárd dollárból 16 milliárd csak a rövidlátás korrekcióját fedezi. Szemüvegkeretek és szemüveglencsék, kontaktlencsék és ápoló folyadékok, lézerkészülékek, műlencsék, üvegtesti és ideghártyaműtétek méregdrága kellékei: elképesztő anyagi ráfordítás! Az ideghártya-leválás éves incidenciája 0,015% azok között, akiknek a szemüveg-dioptriája -4.75 alatt marad, ellenben 3,2% a -6.0 dioptria feletti rövidlátóknál.
A kóreredetről sok mindent tudunk. Tudjuk például, hogy a rövidlátásra való hajlam öröklődik. Egyes becslések szerint 70%-ban genetikai tényezők felelősek azért, hogy valaki rövidlátóvá válik-e. De az öröklésmenet távolról sem olyan egyszerű, mint Mendel borsónövényeié. Mint oly sok tulajdonság, a rövidlátás is multigénes öröklésmenetet mutat: apa is hoz kis génszakaszokat, anya is, és ebből a genetikai felhőből rászitál valami a kisdedre. Nagyon izgalmas, de meglehetősen kellemetlen, amikor a szülők aggódó kérdéseire konkrétan kellene válaszolni. 

Szülő: Én és a feleségem is rövidlátók vagyunk, Zétike is rövidlátó lesz?
Én: Elég valószínű.
Szülő: Az én szemüvegem -2.0-es, a feleségemé -4.0-es, Zétikéé vajon milyen lesz?
Én: Passz.
Szülő: Az öcsémnek csak -1.0-es a szemüvege, a felesége pedig nem visel szemüveget. A kisbabájuk, Csongika vajon rövidlátó lesz?
Én: Passz.

 
Régóta kutatott terület, hogy a környezeti tényezők, mint az olvasás, vagy egyéb közeli tevékenység, mennyiben befolyásolják a rövidlátás megjelenését és/vagy súlyosbodását. Több friss, összefoglaló közleményt végigolvasva a következőt tudom állítani ez ügyben: van összefüggés, de annak mértéke és a genetikai faktorokkal való összefüggése ködös. Tetézi a zavart, hogy míg szociálisan a papírkönyv olvasása elfogadott és támogatott, az elektronikus platformon való olvasás, játék megítélése inkább negatív. Azt sokkal inkább tartják a laikusok is a rövidlátás szempontjából kockázati tényezőnek, pedig erre nincsenek egyértelmű bizonyítékok. A szegény, praktizáló gyermekszemész pedig ott áll a frontvonalban. Neki kellene dicsérnie Lilikét, aki a tavaszi szünetben befalta a Narnia krónikáit, és határozottan megfeddnie Marcit, aki ezzel szemben minecraftozik és „Ma is tanultam valamit” cikkeket olvas a telefonján. 
De egyáltalán: miért probléma az, ha valaki rövidlátó? Elsősorban azért, mert az emberi szemnek nincs készüléke arra, hogy a rövidlátást maga korrigálja. Nem tudjuk „lealkalmazkodni”, épp ezért a rövidlátó páciens a szemüvege, kontaktlencséje nélkül meglehetősen kiszolgáltatott. Aztán azért, mert a rövidlátó szemek sérülékenyebbek. Mondom úgy, ahogyan naponta többször, a rövidlátóvá váló gyerekeim szüleinek: képzeljünk el egy lufit. Ha túlfújjuk, az anyaga elvékonyodik, könnyebben kipukkad. A szemgolyó szövetei a hossztengelyben való növekedés során szintén elvékonyodnak, sérülékenyebbé válnak. Statisztikával illusztrálva, ha a beteg rövidlátását sikerül -1.0 dioptria környékén stabilizálni a -3.0 helyett, a sárgafoltsorvadás kockázata 4x, a retinaleválásé 3x kisebb marad. 

A rövidlátás megelőzése és kezelése
A megelőzéssel kapcsolatban egyetlen dolgot érdemes ismeretterjesztő írásban kiemelni: gyűlnek a bizonyítékok arra, hogy a szabadban töltött idő segít megelőzni az óvodás és kisiskolás populációban a rövidlátást. És úgy tűnik, elsősorban nem a fizikai aktivitás, hanem a napfény, a nagyobb fényerősség, az UV-sugárzás, a több D-vitamin, illetve a 360-400 nm közötti, ibolyaszínű fény jótékony hatású. Hoppá! Éppen sikerült a kereskedelemnek meggyőznie a szülőket arról, hogy a gyerek halálos veszélyben forog, ha 50+ faktoros naptej, napsapka ÉS hegymászó-napszemüveg nélkül közelíti meg a 150 méterre lévő főtt kukoricást, és most kiderül, hogy mégis süttetnie kellene a hasát egy kicsit a napon… 
Ha már rövidlátóvá vált egy gyermek, az első, legegyszerűbb és tudományosan is támogatott teendő: kiadni neki a megfelelő szemüveget. A megfelelőthangsúlyozni kell, mert még mindig „divat” gyengébbet adni, mint a teljes, 100%-os látásélességet biztosító dioptriaérték. Pedig a gyerek az alulfogalmazott szemüveg mellett sem fogja „jobban tornáztatni” a szemét – mint az előzőekben írtam, az emberi szem képtelen alkalmazkodni a rövidlátáshoz. Nem attól nő évről évre a kiskamaszok dioptriahibája, hogy megkapják a teljes dioptriaigényüket, hanem genetikai és környezeti tényezők összhatásaként. És valóban vannak arra bizonyítékok, hogy a gyenge szemüveg még tovább ront a helyzeten.
Mindenképpen meg kell említenünk az éjszakai kontaktlencse-viselést (orthokeratológia). Ebben az esetben a páciens éjszaka visel félkemény lencsét, amely a csukott szemhéj alatt a szaruhártyát úgy deformálja (laposítja), hogy napközben a szemüvege nélkül is jól lát. Emellett vannak bizonyítékok arra, hogy nem eléggé ismert mechanizmussal, de az orthokeratológia a rövidlátás előrehaladását is mérsékli. Ez a módszer csak -6.0 dioptria alatt használható.
Szemüveglencsékből és lágy kontaktlencsékből is fejlesztenek olyan innovatív típusokat, amelyek különlegesen kialakított, a centrumnál gyengébb dioptriájú széli része jótékony lehet a rövidlátás mérséklésében.
És végül, de egyáltalán nem utolsósorban, szót kell ejtenünk az atropin-cseppentésről, mint az egyetlen, hatékonynak tűnő gyógyszeres kezelésről. Az atropin az Atropa belladonna (maszlagos nadragulya) nevű növény alkaloidja. Szerteágazó biológiai hatásai vannak, lehet vele szívfrekvenciát növelni, simaizomgörcsöket oldani, pupillát tágítani, és ‒ nem teljesen tisztázott módon, ám bizonyítottan ‒ lassítja a rövidlátás előrehaladását is. Ne nagy léptékben gondolkodjunk! Az atropin-cseppentés mellett sem áll le a rövidlátás fokozódása, néhány tized dioptriával lesz csak kevesebb a következő kontrollnál mért érték, de természetesen ez is sokat számít. Az atropinterápia több országban már legális és bevett kezelés, de sok helyen még egyáltalában nem az. Vannak, akik ódzkodnak ennek az erős idegrendszeri hatásokkal bíró szernek gyerekeknél való hosszas alkalmazásától. Magyarországon most kezdődik majd egy nagy klinikai vizsgálat, amelynek az a célja, hogy kedvező eredmények esetén itthon is elérhetővé váljon ez a kezelési stratégia. 

Mit tegyünk, és mit ne tegyünk
Annak ellenére, hogy mennyire intenzíven kutatott terület a rövidlátás, a szülők számára csak pár józan tanácsot lehet megfogalmazni.
Ha mi magunk is rövidlátók vagyunk, elsősorban számítsunk arra, hogy a gyermekeink is lehetnek azok. Figyeljük őket, teszteljük le otthon a távollátásukat, és vigyük őket gyermekszemészeti szűrésre. 
Küldjük ki a gyerekeket a verőfénybe. Csak vámpírcsaládok apróságainál kerülendő ez, de náluk a kutatási eredmények amúgy is csalhatnak.
Figyeljünk oda, hogy a rövidlátó gyermeknek mindig pontosan felírt szemüvege legyen. Sem a gyenge, sem a túl erős szemüveg nem tesz jót. 
Ne féljünk adott esetben kipróbálni az orthokeratológiát vagy a nappali kontaktlencse-illesztést, különösen, ha a gyermek kezelőorvosa is ajánlja. 
Járjunk nyitott szemmel, hiszen a rövidlátás járványokat utánzó terjedése miatt a lencsegyártó és a gyógyszercégek fejlesztései új lencsetípusokat és az atropinnál jobban használható, speciális molekulákat fognak majd eredményezni.
 
 
 


Vissza

Essilor Opticlub Cazal Silhouette OOK Press Konica Minolta Mexx Nautica CSD