Tedd fel
a pozitív szemüveget!

Ahol a kovász a főnök



Próbált már valaki kenyeret ajándékozni? Utolérhetetlenül mámoros örömforrás, annak is, aki kora reggel az illatos üzlethelyiségben kiválaszthatja és útközben tovább szagolgathatja a ropogós héjú, langyos tüneményt, majd az átadáskor learathatja a széles mosolyt, ami erős függőséget okoz annak, aki képes adni.
- a füredi Péklány igaz története - 
 
A titok abban rejlik, hogy annak a kenyérnek olyannak kell lennie, amibe az ember tetőtől talpig beleborzong: aranybarnára sült, mint a balatoni bőr nyár végén, illata bátran vetekszik a damaszkuszi rózsáéval, héja ropogós, mint a korabeli vászon, amibe jó esetben belecsavarják, hogy egy hétig is elálljon, a belseje pedig olyan puha, mint a frissen esett hó. Na és az íze… a régebb óta fiatalok ízlelőbimbói még emlékezhetnek az adalékanyag-mentes kovászos kenyér ízére, amit hosszú, ínséges évek után is képesek dekódolni.
2017 őszén a kedvenc irodalomtörténészemmel szó szerint beszédültünk egy füredi üzletbe, aminek nyitva hagyott ajtaján szabadon kiszökhetett a frissen sült kenyér narkotikuma. Aki erre nem szédül be, az semmire. Jólesően kapkodtuk a levegőben keringő illatmorzsákat, miközben a pult mögül egy mosolygós szemű fiatal pár vasalt kötényben mesélte a többekkel megesett történetet: bár a szakmájukban jól teljesítettek, megunták a főváros zaját, s a Balaton mellett keresnek menedéket. Kenyér sül épp, megkóstoljuk? Hagymás, tökmagos kerül elénk egy formás kis vágódeszkán, kávé is jár mellé, de fizetni nem ér, mert csak a következő héten nyitnak, épp a próbasütést osztják szét a betérők között.
Hazafelé menet – kóstoló gyanánt – két kenyér lapult szelíden a tenyerembe, ami erősen meghaladja az átlagos fogyasztásunkat. Idehaza gondosan megfelezem őket, az egyik felét mindegyiknek becsomagoltam, átkopogtam a szomszédokhoz, s láss csudát: egy fél kenyér mennyi jó érzést képes generálni. No de ezért revans jár, másnap egy saját készítésű aprósággal indulok a pékség felé, ahol meghatódva mutatják: ezt a virágot is valaki hozta, csak úgy. Bevallom sietve, hogy szórólapot csináltam az előző napi két kenyér feléből, s begyűjtöttem az értük járó hálás mosolyokat. Újabb két kenyér nélkül most sem úszom meg… Amikor kifelé indulok, egy idős néni a táskájából épp egy nagy zacskó érett, illatos fügét tesz a pultra, csöndesen megtoldva egy fél mondattal: „Finom volt a tegnapi kenyér, ez meg itt a kertemből való.”
 
Csütörtök Füreden. Aki még nem itt él, az igyekszik pénteken itt ébredni. Hívom két barátomat: érkezésükkor jelenjenek meg nálunk, van itt nekik valami. Be is futnak szép sorban, s mit ad Isten, ők is nagy boldogan távoznak a fél-fél kenyérrel. A nyitás hetében elfogy az ajándékkenyér, megyek az utánpótlásért. Az üzlet tele. Mondják: így megy ez négy napja. Volt, aki egyszerre tizenegy kenyeret csomagoltatott be. Akármekkora is a család, azt ne mondja nekem senki, hogy ez mind elfogy… Lehet, hogy ők is rákaptak a kenyérajándékozás édes (kovászos) ízére?
 
Aki eddig még nem találta volna ki, annak elárulom: a Péklány kézműves pékség, vagyisZeliska Orsiés férje, Zeliska Csabatörténetét mesélem. Itt kérem nincs helye bűvészmutatványoknak, a kenyér liszt, víz és só felhasználásával készül, semmi adalék, semmi gyorsító. Adnak viszont hozzá egy nagy adag szeretetet. Hogy honnét tudom? Onnét, hogy csak az tudja türelmesen kivárni a tészta megkeléséhez szükséges harmincvalahány órát, aki szereti. Közben nézegeti, szagolgatja, tapogatja. Az anyakovászt (milyen szépen hangzik, nőnemű, máris tele gondoskodással) úgy kell nevelni, mint egy gyermeket. Éveken át, amikor Orsi még csak házi pék volt, ha nyaralni mentek, a kovász is nyaralni ment velük, esetleg az anyós pontos itinert kapott, hogy nap mint nap mit kell tennie vele.
 
Nagy kincs a kovász, ebben a pékségben mindent ő irányít, hozzá igazodnak, és lehet is, mert meghálálja a gondoskodást. Ha nem ápolják, akkor nem működik, elvész. Nagyjából tíz nap, mire nulláról újra lehetne indítani a folyamatot, a pékséget becsukhatnák, a város pedig tele lenne kenyérelvonási tünetes lézengővel. Mert a nyitás óta jönnek és jönnek a vevők. Kánikulában is képesek húsz percig ácsorogni, cserébe a bolt ajtaja előtt kígyózó sorban Csaba humorbonbonokat osztogat.
 
Mostanában sikk a Balaton mellé költözni. Sokan a gyors meggazdagodás reményében indítanak itt vállalkozást, de csak a kitartóak maradnak talpon. A kenyér dagasztásához ugyanis itt is hajnalban kell kelni. Orsiék szomszédai nem a telefonért kapkodnak és nem rendőrért kiáltanak, ha napfelkelte előtt zseblámpa fénye cikázik a kertben, mert tudják, hogy csak a megszállott Péklány vadássza a friss, zamatos fűszernövényszálakat a kenyér tésztájába. A recepteket, fortélyokat pedig olyannyira nem titkolja, hogy nemrég egy egész könyvet írt róluk. Azt mondja: annak örül, ha minél többen otthon is egészséges kenyeret és pékárut képesek sütni.
 
Marketing ide vagy oda, a csokinyulak hiába sorakoznak már február elején a boltok polcain, én a nagyanyám lenvásznába csomagolt kenyérre gondolok: nincs még veszve a világ. A 20. század végén egy barátom – aki azóta divatos és jó nevű coach lett – azt mondta nekem egy világmegváltó beszélgetésünk alkalmával, hogy a 21. században nem az számít majd gazdagnak, akinek sok pénze lesz a bankszámláján, nagyobbnál hatalmasabb autóval dübörög az utcán és akkora a háza, hogy csak mobiltelefonnal találja meg benne a családtagjait, már ha lesz neki családja. A gazdagság mérőfoka az lesz, hogy ki jut hozzá egészséges, vegyszermentes, génmódosítás nélküli élelmiszerhez és tiszta ivóvízhez. Tegye fel a kezét, aki gazdagnak érzi magát!
 
Mórocz Anikó
 


Vissza

Essilor Opticlub OOK Press Konica Minolta CSD Mini Maui Jim