Tedd fel
a pozitív szemüveget!

Altamira FULL HD


A digitális eszközökkel kapcsolatos szorongás a mai társadalom önhibáztatási slágere. Naponta próbálnak szülők behúzni maguk és a gyerek közé a végeláthatatlan vitába, szabad-e, és ha igen, mennyit, „kütyüzni”. Annak ellenére, hogy csaknem mindenki használ okostelefont és valamilyen nagyobb monitorral ellátott terminált, csak arról vagyunk képesek beszélni, hogy ez miért NEM jó, és alapvetően vissza kellene térnünk a jó öreg papírhoz. 
Beszéljünk kicsit arról, valójában mit tudunk a digitális kijelzők veszélyességéről. És azután beszéljünk arról, ami legalább ennyire izgalmas, hogyan alakítja vizualitásunkat a digitáliseszköz-használat?
A digitális kijelzők veszélyei
Számon tartanak egy Computer Vision Syndrome (számítógépes látás szindróma), más néven digitális szemfáradtság elnevezésű tünetegyüttest. Részjelenségét képezik a szem húzó fájdalma, szárazságérzés, fejfájás, homályos látás, esetleg kettőslátás. Kinél-kinél rövidebb vagy hosszabb képernyőbámulás után jelentkezhetnek a panaszok. Bizonyára vannak olyanok, akik túl sok időt kénytelenek számítógép előtt tölteni, és legjobb igyekezetük ellenére is produkálják a fenti tüneteket. De néha, belelesve korombeli ismerőseim telefonjába, látva a 14 pontosra felnagyított betűket, támadnak kétségeim, nem inkább egyfajta vizuális igénytelenségről van-e szó sokszor, amit a digitális képernyők használatának kikerülhetetlensége fordít át szubjektív panaszokká. A fenti tünetek mindegyike jelentkezhet szenvedélyes papírkönyv-olvasók körében is, ha nincs megfelelő olvasószemüvegük, félhomályban olvasnak, annyira belefeledkeznek a történetbe, hogy egyben falják az oldalnyi szöveget, és elfelejtenek pislogni. És tudom, akinek kalapács van a kezében, mindenhol szögeket lát, túl sok kancsallal találkozom, mégis, a fenti tünetek kísértetiesen hasonlítanak a dekompenzálódó rejtett kancsalság esetén jelentkező problémákhoz. Mindezzel csak azt szeretném hangsúlyozni, szakemberszemszögből nem úszható meg a beteg aprólékos kikérdezése és vizsgálata, valamint megfelelő optikai segédeszközzel való ellátása, jobb belátásra térítése, megoperálása (nem kívánt törlendő), mielőtt rábiggyesztenénk, hogy digitálisan szemfáradt. Páciensként pedig megtehetjük ugyan, hogy elegáns mozdulattal félretoljuk az étlapot, amiből így 47 felé araszolva, olvasószemüvegünk híján nem sokat látunk, és „Lepjen meg!”, rikkantjuk a felszolgálónak; attól még másnap ugyanúgy kocsányon fog lógni a szemünk a laptop képernyője előtt.
Vannak közlések arról, hogy talán a LED-es monitorok által kibocsátott kék fény nem tesz jót az ideghártya sejtjeinek. Ezt a feltételezést nem igazolták eddig szilárd tudományos tényekkel. A szemüveglencsét, valamint a beültetendő műlencsét gyártó cégek azonban évekkel ezelőtt reagáltak az aggodalomra, és mostanra széles körben elterjedtek a sárgára színezett műlencsék, valamint a szemüveglencsék kék fény elleni védőrétege. A téli számban megjelent, rövidlátásról szóló írásban volt egy félmondat arról, hogy netalán a megfelelő mennyiségű ibolyaszínű fény is enyhe védőhatással bírna a rövidlátás fokozódása ellen. Ezen a ponton tehetünk egy halovány kérdőjelet a kékfényszűrő rétegek jótékony hatása mellé, hiszen ezek az ibolyát is kiszűrik, az is igaz persze, hogy ez csak egy bizonyos korcsoport rövidlátó üvegeinél megfontolandó.
A látóhártya egyes sejtjeiben termelődő melanopszin nevű anyag teszi lehetővé, hogy ezek a sejtek érzékelhessék a kék fényt, ám a csapokkal és a pálcákkal ellentétben nem a látókéreggel állnak kapcsolatban, hanem az agy azon részével, amely belső óránkért felel. Emberben a ritmust, legfőképpen az alvás-ébrenlét fázisait a központi idegrendszeri „belső óra” vezérli, amely a hypothalamusban foglal helyet. A terület finomhangolását külső ingerek szabályozzák, melyek közül a legfontosabb a fény. Ezen a területen van szerepe a melatonin hormonnak, ami szabályozza az alvás és ébrenlét ciklusát. A kék fény a melatonin termelését akadályozza, eltolva az ideális egyensúlyt. Van, aki remekül alszik akkor is, ha elalvás előtt a telefonján olvasgat, digitális óra, néhány stand-by led, valamint a város fényei szennyezik az éjszakáját, de érdemes odafigyelnünk szervezetünk igényeire. 
Megkérdőjelezhetetlen probléma a mozgásszegénység. Hajlamosak vagyunk belefeledkezni a kicsiny világmindenségbe, amit a tenyerünkben tartunk, gémberedünk, terebélyesedünk, és SMS-nyakunk lesz. De erről inkább írjon reumatológus – tudnék egy kiválót ajánlani a feladatra –, én visszakanyarodom megváltozott szemüvegviselési szokásainkhoz.
Szemüvegviselés – régen és most
Kezdetben volt a barlangfal. Karnyújtásnyira – ez félközelnek számít –, vastag ecsettel dolgozva alig zavarta az alkotás folyamatát bármilyen dioptriahiba. Az őskorban amúgy is inkább a rövidlátás lehetett problémás: „Vigyázz, balról kardfogú!”, „Hol?! …ááááááá!”
A mívesebb tárgyak elterjedésével egyre többeket kezdett határozottan bosszantani az idővel romló közelilátás-élesség, az egyiptomi írnokok korábban öregedtek ki a szakmából, mint manapság a prímabalerinák, de az olvasás és az írás nehézségei egészen a Gutenberg-galaxis létrejöttéig nem érintettek tömegeket. És még ezután is sokáig eléggé egyértelmű volt a szemüvegek kiadásának gyakorlata. Sétáláshoz, vezetéshez távoli szemüveg kellett, olvasáshoz, íráshoz pedig közeli. Pont. Jó, a zenészeknek adtunk ki szemüveget félközelre kottaolvasáshoz, ennek emlékét őrzi a jelenlegi olvasópróbákban is a pár ütemnyi kotta. De hogy valaki a reggeli kávéja mellé közeli üveget igényeljen, majd munkába menet a GPS-hez félközelit, közben a vezetéséhez távolit, majd a munkahelyén egyszerre félközelit és közelit a monitorhoz és a határidőnaplójához, ebédszünetben távolit és közelit, mert a kifőzdébe menet válaszolgat szeretteinek csetüzeneteire, majd otthon este újra félközelit és közelit, hogy a neten szörfözgetés közben azért lásson valamit a kedvenc sorozatából… ezt a digitális korszak hozta. 
Szakemberként fel kell nőnünk a feladathoz. A lencsegyártó cégek ebben a segítségünkre sietnek, az utóbbi években a piac összes szereplője abban próbál nagyot dobni, hogy egyre komplexebb vizuális igényeinknek eleget tegyen. 
Látható, hogy kicsit későbbre tolódott az olvasószemüveg-igény. Részben azért, mert az asztali gépek monitora félközelnek számít, a páciensek később veszik észre, hogy nem látnak már tökéletesen. A telefonon, könyvolvasón pedig – a papírkönyvvel ellentétben –, kiválóan meg lehet nagyítani a szöveget. Szerintem ugyan kifejezetten idegesítő, amikor egy Krasznahorkai-mondat két teljes lapon kanyarog végig, de hát ízlések és pofonok.
A digitális játékok tervezői nem veszik figyelembe, hogy a telefonok, tabletek képernyője teljes értékű kijelző ugyan, de akkor is kicsi. Ha a játék grafikája filigrán, a pontozás, a szint, amin állunk, pöttöm betűkkel van írva, gyermekeink önkéntelenül közelről fogják nézni az eszközt. Ezzel agyonerőltetik belső szemizmaikat, aminek maradandó káros következményeire ugyan nincs bizonyíték, de okozhat fáradtságot, fejfájást, a távoli látás átmeneti romlását. A digitális eszközök hatását a rövidlátás fokozódására nem fejteném ki újra.  A legnagyobb probléma az, hogy nincs se pro, se kontra kellő bizonyíték, úgyhogy személyes meggyőződésünk vagy pillanatnyi kedvünk szerint érthetünk egyet a prédikáló szülővel vagy a pimaszkodó kamasszal.
 
Mit tegyünk, hogy ne legyen nyűg a digitális világ
Ha nincs módunk elkerülni, vagy nem akarunk lemondani a digitális eszközök használatáról, az isten szerelmére, legalább állítsuk be őket! Fehéregyensúly, kontraszt, frissítési frekvencia, betűméret, háttér-megvilágítás. 
Gyermekeinket tanítsuk meg, hogy normális távolságból nézzék a telefonjukat, tabletjüket. A túlzottan részletgazdag játékokon túl is szokásukká válthat, hogy indokolatlanul közelről nézzék a képernyőt. Ilyenkor nyugodtan mutassuk meg nekik az orr-hüvelyk-kisujj-hüvelyk-kisujjal lemért két nagyaraszt, amit nekünk mutattak a szüleink, amikor mi még papírkönyvet olvastunk túl közelről…
E-könyv-olvasásra lehetőleg használjunk könyvolvasót. Az E-ink-technológia a minimális háttér-megvilágítás miatt jóval pihentetőbb. 
Ha többféle távolságra többféle eszközt használunk, legyünk igényesek a szemüvegválasztásban. Kérdezzünk utána a lehetőségeinknek. A klasszikus egyfókuszú, bifokális és multifokális lencsék mellett megjelentek az úgynevezett alkalmazkodáskönnyítő lencsék, amelyek bizonyos tekintetben a multifokális szemüvegek kapudrogjai. Könnyen megszokhatók, szerethetők, növelik a későbbiekben esetleg kiadandó multifokális szemüveg beválásának sikerességét. 
A lencsegyártók kifejezetten az okostelefon-használat, a „felnézek-lenézek-sétálok” igényeihez igazodva új lencsetípusokat dobnak piacra, és ez itt nem a reklám helye, de előfordul, hogy a reklámszöveg fedi a valóságot!
Végül, de nem utolsó sorban, kicsit mérsékeljük magunkat digitális önmarcang tekintetében. Tény, hogy a mostani helyzet nem ideális, hiszen mindent egy tenyérnyi képernyőn próbálunk megoldani, ami túl erősen fénylik. De a mérnöki lelemény, amely eljuttatott bennünket a barlang falától odáig, hogy kézilabdameccset nézünk a telefonunkon kétszer 30 percben, valószínűleg tovább is viszi az emberiséget egy kiegyensúlyozottabb digitáliseszköz-használat irányába. 
 


Vissza

Essilor Opticlub OOK Press Konica Minolta CSD Mini Maui Jim