Tedd fel
a pozitív szemüveget!

Egyszer minden a helyére kerül


Különleges ez az év Vásáry André számára. Magyarország egyetlen férfi szopránénekese tavasszal szerezte meg az énekművészi diplomáját. Emellett több olyan produkcióban szerepelt, amely éppen az ő a fellépése miatt – színháztörténeti szempontból – Magyarországon példa nélkülinek számít. Ő énekli Székesfehérváron a Chicago című musicalben a bulvárújságíró-nő, Mary Sunshine szerepét, Mozart vígoperájában, a Figaro házasságában pedig Cherubinként lépett színre Siófokon. A nyáron műsoraival az országot járta, az egyik fellépése után beszélgettünk: 

Gábor Gina írása
Fotó: Bézsenyi Zsolt, Gregus Máté, Veress László, vasarnap.hu


– Van már történelemtanári diplomája. Befutott előadóként miért volt fontos, hogy énekművészi diplomát szerezzen?
– A történelem szakot is azért végeztem el, mert nagyon érdekelt, de soha sem tanítottam. A zeneművészeti diploma megszerzése egy önmagamnak tett ígéret beteljesítése. Ez volt az álmom. Tanultam ének szakon Amerikában, de ott nem fejeztem be az egyetemet, közben itthon kezdtem építeni a karrieremet. Három évvel ezelőtt jött el az a pont, amikor úgy éreztem, most vagy soha – újra belevágtam a tanulásba, és nem bántam meg. Rendkívül sok munka van benne: nappali tagozaton kezdtem a budapesti Zeneakadémián, de egy pályán lévő művészember számára ez iszonyú nehézségekkel jár, hiszen közben próbák vannak meg turnék… Nem is tudom, hogyan csináltam végig másfél évet. Muszáj volt váltani: a Miskolci Egyetemen folytattam, levelező szakon.
– A hangi adottság, aminek birtokában van, veleszületett képesség. Mit tudnak ehhez hozzátenni az egyetemen?
– Nem szeretnék nagyképűnek hatni, de tény, hogy nem azért mentem oda, hogy megtanuljak énekelni. Ám sok tantárgy van, ami érdekelt: zenetörténet, szolfézs, zeneelmélet… Ezek az ismeretek nem az énekléshez tesznek hozzá, de gyarapítják egy énekművész tudását, felkészültségét. Olyan szerzők darabjait kell meghallgatnia az embernek, amelyekre magától esetleg nem szakítana időt – így viszont rá van kényszerítve arra, hogy az ismereteit bővítse és rendszerezze.
– Annak idején miért éppen Bostonban kezdett el tanulni?
– Megnyertem a Miskolci Operaversenyt, és akkor azt gondoltam, meglódul végre a karrierem – de tévedtem. Ezért azt mondtam: nem könyörgök azért, hogy itthon szóba álljanak velem. Amerikát mindig szerettem, barátaim éltek Bostonban, és őket kértem meg, hogy nézzenek körül. Ők ajánlották, hogy próbáljam meg ott: jó választásnak tűnt, ráadásul felvettek oda személyes meghallgatás nélkül, annak alapján, hogy hanganyagot küldtem.
– De miért hagyta abba egy év után?
– Nagyon más az ottani rendszer, de talán én se voltam még felkészülve arra, hogy ott építsek karriert. A sors úgy akarta, hogy térjek haza, és tapasztaljak meg mindent, ami itthon várt rám: készítsek lemezt, szerepeljek a tévében. 
– Jött a Csillag születik tehetségkutató…
– Igen, és ezzel megnyílt az út előttem. A szakmában addigra már tudták, hogy van egy szoprán hangú fiú. Megjelent egy lemezem is, de a televíziós szereplés tett ismertté.
– Tíz év telt el azóta, és bár sokan féltették – mondván, ezek a hangi adottságok behatárolják a pályáját –, kiderült: nincs miért aggódni. Sőt, a kedvelt crossover műfajt – ami ötvözi a komolyzenét és a könnyűzenét – mintha önnek találták volna ki. Úgy érzi, hogy sínen van?
– Az egész mögött kőkemény meló van, sok harc, nem kevés fájdalom és szenvedés… Ennek ellenére, úgy gondolom, van okom örömre, büszkeségre. Mert lehet ugyan, hogy nem én folyok még a csapból is – de azért bátran a tükörbe nézhetek, nem kell szégyenkeznem amiatt, hogy kényszerű alkukat kellett kötnöm. Annak idején túl sok okoskodást hallottam a hangommal, a lehetőségeimmel kapcsolatban, de én ezen nem tűnődtem: a lényeg, hogy itt vagyok, ma is ebből élek. Ugyanakkor érzem, hogy eljön még az a pillanat, amikor minden a helyére kerül…
– A kívülállónak úgy tűnik, hogy szereti a kihívásokat. A fehérvári Chicagóban Mary Sunshine szerepét alakítja. Sokan most tudták meg, hogy a musical szerzője kifejezetten férfi szopránénekesnek írta ezt a szerepet. Milyen volt együtt dolgozni a rendezővel, Horváth Csabával? Befogadta a társulat?
– Nagyon jól megértettük egymást, hiszen Horváth Csaba a kezdetektől azon a véleményen volt, hogy nem akar ripacskodó, transzvesztita jellegű jelenséget: visszafogott, hűvös dívát álmodott a színpadra, egy igazi karrieristát, aki újságíróként szolgálja az emberek manipulációját. Azt remélem, hogy én ezt a figurát jól hozom. Különlegesség, hogy Magyarországon most először szólalhatott meg eredeti hangfekvésében ez a szerep, úgy, ahogyan azt a szerző megírta… A jogtulajdonosok ezt egy e-mailben külön meg is köszönték: ez óriási öröm. Ráadásul kitűnő produkció jött létre, Horváth Csaba egy kicsit elemelte a darabot a konkrét kortól, amelyben játszódik, és ettől modernebb lett a produkció. Az előadást az új évadban is a műsorán tartja a Vörösmarty Színház. Az év nagy részében szólistaként lépek fel, én ezt szeretem, de nagyon jó ideiglenesen egy közösséghez, társulathoz tartozni. Egyébként korábban is szerepeltem már színházi előadásokban – a Pesti Színházban, a Nemzeti Színházban.
– De a korábbi produkciókban kifejezetten éneklésre kérték. A Chicagóban viszont nem „csak” énekel… Ez nem okoz nehézséget?
– Hát, a prózai rész miatt jobban izgulok fellépés előtt, mint máskor. De érdekes ebben is megmerítkezni. A korábbi produkciók énekes résztvevőjeként jó volt figyelni a legnevesebb prózai színészek – Kulka János, Molnár Piroska, Básti Juli, Venczel Vera – munkamódszerét, és most Fehérváron is sokat tanultam Varga Gabriellától, Sághy Tamástól, Kiss Diánától, Váradi Eszter Sárától.
– Rendezőként, producerként is feltűnt: Siófokon Mozart „Figaro házasságát” állította színpadra. Cherubin szerepét is ön énekelte, ami szintén unikális. Nem hárult így egyszerre sok feladat önre?
– Nem így terveztem, de aztán a sors úgy hozta, hogy kénytelen voltam Cherubint is elénekelni. Nehéz volt ez így együtt, mert nem állt mögöttem népes stáb, hogy segítsen. De büszke vagyok arra, hogy ezt is sikerült véghezvinnem. Ráadásul színpadon, zenekarral ezt az operát nálunk még sosem mutatták be úgy, hogy Cherubint, az apródot egy férfi szoprán alakította volna. Ez rendszerint nadrágszerep, énekesnőknek.
– Mik a további tervei?
– Úgy nagyjából az év végéig tudom, hogy miféle fellépések várnak rám. A hazai fellépések mellett szó van amerikai és kínai vendégszereplésről is, és ősztől újra játsszuk a „Chicagót”.


Vissza

Essilor Opticlub Cazal Silhouette Konica Minolta Mexx Nautica CSD OOK Press Audi