Tedd fel
a pozitív szemüveget!

Francia sikk, világsiker


Parfüm című dala 2014-ben a Billboard lista harmadik helyéig repítette Boggie-t, s klipjét is a világ harmadik legnépszerűbbjeként tartották számon, a TIME, CNN, BBC is foglalkozott vele. 2015-ben megnyerte A Dalt, így ő képviselte Magyarországot a 60. Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol a döntőig jutott. Harmónia, fegyelmezettség, alázat… Ez Boggie. Kamuflázs nélkül.
 
Hogy kezelted a hirtelen jött világsikert?
Elképesztő volt. Azóta a helyére került, de akkor megdöbbentő volt az élmény, külső szemlélők számára is, nemhogy belülről! Vágyik is az ember egy ekkora sikerre, közben pedig teher is. Szívesen emlékszem vissza, büszke vagyok rá! Sokan egy életen át küzdenek, hogy eljuttassák a zenéjüket ekkora közönségnek. Kellettek az azóta eltelt évek, hogy legyen mellé megfelelő koncertrutin is, ez elengedhetetlen a fejlődéshez. Mert más dolog egy stúdióban felénekelni egy dalt, kijönni hébe-hóba egy számmal, és egész más koncertezni!

Márpedig koncertekben nincs hiány, heti három-négy is jut belőle…
Igen, szerencsére nagyon sűrű ez a nyár, de nagyon örülök, mert ilyen erős még a Parfüm éve sem volt! Érdekes, a hírnév nem feltétlen csapódik le a másik oldalon (koncertezés).  Sokkal sikeresebbnek érzem magam most. Boldog vagyok, hogy ennyit énekelhetek! Mindig is ezt szerettem volna!

Például július 21-én Zaz budapesti koncertjének vendége voltál. Lelkes bejegyzéseid olvasva, alig vártam, hogy mesélj!
Egy nagyobb volumenű esemény jó két hétig ellát energiával, a „Zazos” koncert feldolgozása még mindig tart! Tisztelem őt, és munkásságát, hogy szuperül hangszerelt, minőségi zenéjével ekkora tömegeket képes megmozgatni francia nyelven is! Már az megtiszteltetés, hogy találkozhattam vele, nemhogy játszhattam előtte! Ráadásul ez az ő személyes döntése volt, ami hatalmas dolog! Három hónapig vártunk a válaszukra, a koncert előtt négy nappal jött a telefon. Hatalmas élmény volt olyan telt ház előtt játszani, ami az én rétegzenémet is értékeli. Már az első dalnál ujjongtak, tapsoltak!  A tévé, rádió nem az én dalaimtól hangos, így nehéz felmérni, hogy mégis létezik tízezer minőségi zenét kedvelő itthon is! Kemény hét volt, pénteken Kapolcs, szombaton Cegléd, vasárnap Zaz, hétfőn újra Kapolcs, más-más közönség, más-más műsor. Toppon kellett lennem mentálisan, lélekben. Talán nem is baj, hogy későn derült ki, hogy felléphetünk ZAZ előtt, így nem izgultuk túl!

Júniusban pedig a Müpát töltötted meg a Hey, June! fesztivál egyetlen idei női előadójaként.
Nem viccelek, már öt éve álmodom a Müpáról! Tavaly, az ötödik szülinapi koncertemre elhívtam a szervezőt, aki a bulink után felhívott, hogy most érzi Müpa-kompatibilisnek a produkciót és szeretne meghívni a Hey, June!-ba. Teljesen igaza volt, pár éve még nem tudtunk volna ilyen koncertet lerakni az asztalra. Ez most volt az elejétől a végéig profi. Szépen dolgoztunk, nagyon jó műsorral, látvánnyal, vendégelőadóval. Kellett ez az idő, míg beérett a harmadik nagylemez műsora, megtérült a sok koncertezés.

A fellépések mellett klipet forgatsz, dalt szerzel, interjút adsz, s egy 2,5 éves kislány anyukája vagy. Mi a titok? Hogyan töltődsz?
Hát, ez sok logisztikát igényel! Gyakran kérdeznek a gyermek-édesanya-karrier összeegyeztetéséről. Nem ismerek olyan nőt, akinek ne kellene dolgoznia gyerek mellett. Eleinte engem is nyomasztottak az elvárások, hogy egy anyának otthon a helye három évig, az a jó a gyereknek… de rá kellett jönnöm, nem az a jó neki, ha én otthon besavanyodok, és feladok minden ambíciót, álmot! Törekedni kell az egészséges egyensúlyra! Ha boldog vagyok, az átárad a családra, ha feszült, az is. Van, akit a kozmetikus, egy barátnős kávézás tölt fel, engem az, ha énekelek. Ami, hál’ istennek, viszonylag könnyen összeegyeztethető a családdal. Nyáron szinte csak fellépések vannak, azok is este. Tavasszal, télen sok a próba, de ezek csak egy-két órás elfoglaltságok. Könnyebben töltök időt így a kislányommal, mint ha reggel nyolctól este hatig irodában dolgoznék. Konzekvens vagyok, hogy ez értékes idő legyen, ilyenkor ő élvezze a teljes figyelmem. Koncerten meg a közönség! Lenke nagyon kiegyensúlyozott, neki így természetes, hogy énekelek. Szoktatás kérdése.

Viszed magaddal koncertekre?
A korábban kezdődőkre.  A Magvető Szobakoncertek mindegyikén ott volt például, s a próbákon is egész pici korától.

Irodalomrajongóként különösen izgat a megzenésített versek köré rendeződő magvetős koncertsorozatod!
Észrevettük az átfedést az irodalmat és a zenémet kedvelők között. Két éve találtuk ki, hogy legyen egy stabil, havi közönségépítő klub az erre rezonálóknak. Minden generációból igyekszem alkotókat hívni, idén Pion Istvánt, Falcsik Marit, tavaly Varró Danit, Simon Mártont, Kemény Zsófit. Klassz kihívás megzenésíteni egy-egy verset. Frissen tartja a zenekar kreativitását, rengeteg játékra ad lehetőséget a formákkal. Nem könnyű például szabadverset dallá alakítani. Sokat fejlődtem, olvastam a sorozatnak köszönhetően. Szeptemberben folytatjuk!

Dalszövegeidben fontos szerepet kap a társadalmi felelősségvállalás, komoly témákat feszegetsz. Te írod őket? Tudatos ars poetica van mögöttük?
Ars poetica azután lett, hogy rájöttem, egyszerűen ilyen dalokat írok. Nem kitaláltam, hogy társadalomkritikus szerző akarok lenni, hanem jött a Parfüm, az önelfogadásról és a felszínes médiavilágról, az eurovíziós dal, a Wars for nothing, egy békehimnusz, a Camouflage, a képmutató szelfizésről, és a Run to the river, a mélyszegénységről. Ráeszméltem, a fajsúlyosabb témákkal van dolgom. Erről kapok megerősítéseket is, ezek a dalok sikeresek. Sok szöveget én írok, de gyakran kérek fel költőket. Az angol szövegeket Bori Sára Hélène írja, a dallamokat a harmadik lemez óta csak én, a hangszereléseket a zenekarral közösen. Ez nagy erénye ennek az anyagnak! 

Zenei sokszínűségedben a jazz, pop és sanzon világa mellett a rap és a népzene is szerepet kap. Remekül sikerültek a Folkfonicsszal közös népdalfeldolgozások!
Népzenével indultam általános iskolában, versenyekre jártam, erdélyi tanárnőtől tanultam moldvai csángó népdalokat, sok izgalmas hajlítást. Sokan mondják, hogy jól áll a népzene, ezért is örültem a Folkfonics felkérésének, volt lehetőségem kicsit kalandozni ezen az úton. Ha másféle inspirációra vágyom, lehet, összerakok majd egy ilyen projektet. Most még egyelőre nem látok rá teret, időt, de szívesen közreműködöm ilyenekben!

Munkáscsaládból származol, nem voltak zenész felmenőid. Honnan a zene szeretete, a pálya iránti érdeklődés?
Van egy szép gyermekkori emlékem, ahogy körbenézek, és azt látom, mindenkinek örömet okozok a tánccal, énekléssel. Rengeteg tanári megerősítést, segítséget kaptam, hogy énekesnő lehessek! Mintha tényleg ez lett volna megírva. Számomra az oktatás sok új nézőpontot adott, nem otthonról hozom a művészet- és zeneszeretetet. Korán rájöttem, hogy a tanulással tudok kitörni. Most tudom csak felbecsülni, mennyire nem általános ilyen társadalmi rétegből új és újabb iskolákba iratkozni, ilyen tudatosan készülni. Az oktatás képes az embert más életminőségbe repíteni! Bárhonnan is jövünk, tanulással alakítható az élet. Nem kell beleragadni abba az életkörülménybe, amibe beleszületünk. 

Sok interjúban kívülállóként említed magad. Miért?
Szerintem a magyar piaci viszonyokat tekintve fura, amit csinálok. Büszke vagyok, hogy annak ellenére, hogy a produkciónk se nem jazz, sem mainstream pop, mégis szépen eltartja magát! Néha rácsodálkozom, csupán tévéből, rádióból tájékozódva, nem is látszik, milyen színes a hazai zenei paletta, míg koncertre, fesztiválokra járva, tapasztalható a minőség! Azért tartom magam kívülállónak, mert a zenémben speciálisan keverednek a stílusok, így nehezen behatárolható. Imádom a dalainkban, hogyha akarom, csinálunk egy full partys műsort, egy meghitt akusztikus estet, vagy épp egy jazz duó koncertet. A zenénk is alkalmas rá, és a piacon is sikerült úgy elhelyezkedni, hogy sok helyszínre beférünk, sok emberhez, fesztiválra eljutunk.

Mesélted, mindig érdekelnek más előadók backstage infói. Rólatok mit érdemes tudni?
Nálunk mindig nyugi van, jófejség, odafigyelés. A koncerteken nagyon jelen vagyunk, mindent beleadunk. Nagyon jó a zenekar munkamorálja. Az esti fellépésre reggel óta hangolódom agyban, minden mozdulatom efelé megy. Kikészítem a ruhám, a reggeli mellett megírom a műsort, átgondolom a konfokat. Sok energiát fordítok az átszellemülésre, hogy megtaláljam a hangot az adott közeggel. Meg kell érkezni a helyszínre, nem beesni, így tud összeszedett, nyugodt lenni az egész. Persze izgulok, ahogy közeledünk! A Müpa előtt minden bajom volt, alig bírtam enni aznap. Nyilván vannak kiugróbb események, de már kialakult egy rutin. Koncert előtt másfél órával például max. egy almát eszem, sokat iszom, próbálok pihenni.

Mekkora a különbség a civil és a színpadi Boggie között?
Mindkettő én vagyok, de civilben nem sugárzom úgy, szeretek elvonulgatni, nem vágyom extra figyelemre. A színpadon ünneplőbe öltözik a lelkem, a lényemnek egy intenzívebb, más, mélyebb részét mutatom meg.

Árad belőled a francia sikk. Énekelsz is a nyelven, tanári diplomád van belőle, éltél, turnéztál az országban. Életmódod is tükrözi ez életérzést?
Igen, sokat hozok tőlük! A színpadon imádok öltözködni, a hanyag eleganciát lestem el a francia nőktől, hogy nem bonyolítják túl, egyszerűek, minden passzol, nincs hatezer szín. Éltem kint egy évet egy családnál. Tizennyolc évesen, hagyományos magyar család étkezési szokásaiból érkezve, nagyon fura volt, hogy alig esznek. Harminc fölött kezdtem megérteni őket. Már én sem szeretem a zsírosat, jobban esik a kevés, és tudatosabban vásárolok, nem adok lehetőséget, hogy az étel kukában végezze.

Mi van még a tarsolyban idénre?
Szeptemberben Stockholmban egy zenei showcase fesztivál, majd düsseldorfi magyar napok, aztán októberben egy erős balti turné: Riga, Tallin, Vilnius, talán Varsó. Ezt a körutat nagyon várom! Az évet hagyományos karácsonyi koncerttel zárjuk!

És a sok esemény feldolgozásával…
Igen, ezt tényleg kell! Úgy tűnhet, egy-egy élmény csak egy lelkes postban csapódik le, de ezeknek belül is le kell csengenie, lélekben megérnie, hogy eltehessem egy jó kis polcra. Az élet sűrű, kell idő a feldolgozására, hogy lelassuljon a lelkem, feltöltődjek mentálisan is!
 
Lukács Barbara


Vissza

Essilor Opticlub Cazal Silhouette Konica Minolta Mexx Nautica CSD OOK Press Audi