Tedd fel
a pozitív szemüveget!

Magyar borral


Ki hinné, hogy a kitűnő magyar borokat egy székesfehérvári irodából koordinálják az onnan légvonalban közel kilencezer kilométerre lévő Osakába? S vajon mit gondolnak a japánok az általuk korábban nem is ismert magyar fröccsről? Mit kell inni a misóban párolt marhához és mit a nyers halhoz? S egyáltalán: hogy kerül a magyar bor ilyen messzire és kik tesznek azért, hogy a japán borkedvelők megismerjék és megkedveljék az egyik legautentikusabb magyar terméket?
 
Kánikulában délelőtt fél 11-kor jeges szakét iszogatni elég szürreális élmény, de ez csak mellékzönge. Igazából nem ezért jöttem a Bon Vivant 21 irodájába (bár hozzá kell tennem, kitűnő, különleges ital), hanem a borok miatt. A cég irodája egy lakásban működik, ketten viszik a napi ügyletet, Bocskai Zsolt tulajdonos igazán készségesen mesél arról, miért pont bor és miért pont Japánba. A dolog egyik felét tulajdonképpen hamar lerendezzük: Zsolt cégvezetőként ugyan bányatermékekkel foglalkozik, de a borkultúra, borkóstolás régi és kiolthatatlan szerelem. A Bon Vivant-t a japán Kubo Tatsuyával alapították, a gasztronómiában járatosak számára ő már korábbról is ismerős lehet, hiszen az udont (japán tészta) kedvelők több mint 20 éve hangoztatják elismerően a gasztronómiával, japán ételekkel és italokkal foglalkozó üzletember nevét. De hogy jön össze ez a két, földrajzilag és kulturálisan is egymástól ennyire távoli férfi?
Jó + élet: 9000 km távolságban is ugyanazt jelenti
Közös történetük 2015-ben kezdődött, amikor Osakában, egy nagy múltú és elismert cég italkiállításán találkoztak, a véletlennek köszönhetően. Az esemény duplán hozott a konyhára: a magyar borok sikert arattak (még annak ellenére is, hogy a borutca legvégére tették a standot, mert úgysem lesz a kis európai ország termékeire a kutya se kíváncsi), ráadásul Kubo beléjük szeretett, és ezt a szerelmet a következő évi Magyarországra látogatása csak megerősítette, így hamar elhatározásra jutott, hogy ezt a csodát Japánban is szeretné terjeszteni. Innen a céglapítás gyakorlatilag már rutinszerűnek tűnhetne, ám igazából nem volt az. Egy jó nevet is ki kellett találni, amelyet megjegyezhetnek idehaza és odakint egyaránt. A bonvivánból, azaz a jó + élet szavakból alakított, az életet kiélvezni képes úriemberek nevéből megalkotott cégnévhez szinte odakívánkozott a 21-es szám mint az egyik legszerencsésebb. Ha nem is szerencsejátékozik az ember, akkor is hihet benne, hogy a 21-es általános sikert, szerencsét, felívelő pályát, boldogulást ígér, viselője gyakorlatilag képes minden nehézség fölött győzedelmeskedni.
Azért nem ment minden ennyire simán. A hazai borszakmai helyzetet Zsolt alapvetően jónak értékeli, de ez inkább a benne dolgozó, elkötelezett szakembereknek köszönhető, mint a felsőbb helyeken megszülető, ad hoc döntéseknek. Honfitársaink ízlését sem azok formálják valójában e téren, akik a szőlővel, a borral, a borkészítéssel napi szinten kapcsolatban vannak, hanem a multik, amelyek áruházaiban a vásárló ma már polcok soráról emelheti le azt az üveget, amelyet a pénztárcája, vagy a reklámok alapján meghozott pillanatnyi döntése sugalmaz neki. Akárhogy is: az alapok szerencsére jók, hiszen jó borászok és jó borvidékek is vannak idehaza, így van mire építkezni. Ám a magyar borstratégia anomáliáit jól megmutatja, hogy a borokat a Japánban tartott versenyekre zsebből finanszírozva tudták kijuttatni, hiába mesélt ugyanis terveiről az állami mecenatúra prominenseinek, nem kapott tőlük támogatást. A Japán-Magyar Gazdasági Klub (és annak vezetője, Kiss Sándor) viszont felkarolta a lelkes fiatalembert, és számos tanáccsal is ellátták.
A magyar fröccs nagyon kawaii
Zsolték a legjobb hazai termelőkkel vannak jó kapcsolatban, így mindenki fogékony volt rá, hogy a magyar bort minél hatékonyabban vezethessék be a japán gasztronómiába. Ám a japán expo után sokáig csend volt. 2016-ban ugyan három díjat is elhoztak egy japán női borversenyről, de valójában Kubo megnyerése kellett a dolgok beindulásához: miután a japán sztárgasztronómus végigkóstolta Tokaj szőlővesszeit, kijelentette, hogy erre szeretne céget alapítani. Ez persze nem jöhetett volna össze, ha a magyar borászok nem hisznek annyira Zsolt elképzeléseiben. De hittek, kezdettől, és támogatták a törekvéseit.
– Rendkívül hálás vagyok a részt vevő borászoknak – sorolja Zsolt, kiknek köszönhetően kapott gellert a folyamat a tengerentúlon. – Tokajról Prácser Hajniéknak az Erzsébet Pincéből, Mórról pedig a Molnár Borházból Diós Máté tesz rengeteget a történethez. Villányból Frittmann János, Anita és Tamás nevét kell említenem. Mindig azt mondom, hogy ha borászok vezetnék, ki lehetne fordítani a sarkaiból a világot, mert ők beleteszik szívüket-lelküket abba, amit csinálnak.
Jelenleg a Bon Vivant 21 székhelye kettős: Székesfehérvár és Osaka. Fura, mert Japánban senkit sem érdekel, honnan van a bor, mondja Zsolt – de akkor meg tényleg adódik a kérdés, miért pont minket választanának? Hogyan lehet egy magyar terméket bevezetni a japán piacra? Zsolték a hagyományostól eltérően, kvázi fordítva építkeztek: nem a kinti boltokban kezdtek árusítani, hanem az éttermeket hódították meg. Az jó alap volt, hogy a borkultúra Japánban igazi cool, menő, „kawaii” dolognak számít, gyakran isznak a vacsorához, és vendégségbe menve a borajándékozás is megszokott dolog. A japánok pedig rájöttek, hogy az Irsai Olivér és a Cserszegi Fűszeres olyan italok, amelyekért lehet lelkesedni. A könnyed magyar borok jól illeszkednek a salátás, zöldséges, könnyű japán fogásokhoz, ám a karakteres, testesebb vörösborokat is megkedvelték a kinti fogyasztók. Viszont a rozét eddig nem szerették – de akkor mit lehetne kínálni a fiatal nőknek? Így lett a japán „Aperol Spritz” a magyar rozé, és már a fröccsöt is kezdik megkedvelni!
– Japánban magas a levegő páratartalma, a fogyasztók örülnek, hogy van egy nem túl erős alkoholféleség, amelyet lehűtve lehet iszogatni – indokolja éghajlati sajátosságokkal is a kinti fogyasztók lelkesedését Zsolt. A zászlóshajó viszont a tokaji bor: egy jól irányzott sárga muskotályért még úgy is lelkesednek a japán fogyasztók, hogy arrafelé nem igazán kedvelik az édes borokat. Kivéve a tokajit!
Az is biztos, hogy ha borvidéket kellene kedvencként megnevezni, Bocskai Zsolt Tokajt említené, ugyanis ez a „vesszőparipája”, s nem csak azért, mert ezt a vidéket tartja az ország bor-zászlóshajójának.
– Nagyon aszúpárti vagyok, annak ellenére, hogy a világ nem ebbe az irányba megy, az édes borok gyakorlatilag mindenhol elvesztették a létjogosultságukat…De ilyen borvidék, mint Tokaj, egyetlen egy van a bolygón. Ha lehetőségem lenne, minden magyar emberrel megitatnék egy pohárka Erzsébet Pince-aszút. A borban úgy általában is rengeteg erő van. Az egyetlen alkoholos ital, amely összehozza az embereket. Leülsz a barátaiddal egy üveg bor mellé, és meg tudjátok váltani a világot, mert ott van benne az élet.
Egy vacsora, ahol isszák majd a desszertet
Pár héttel később Móron járunk, az ország legkisebb történelmi borvidékén, ahol Molnár Pál pincéjében, a Paulusban csodáljuk meg az autentikus, ugyanakkor egyedien csalogató berendezést. Itt találkozunk a pincészet fiatal marketingesével is, Diós Mátéval – neki gyakorlatilag minden felmenője ezen a csodálatos tájon borászkodott, így a fiatalember nem véletlenül szívta magába a bor tiszteletét és szeretetét. A móri borokban Zsolt is hatalmas lehetőséget lát.
– Mórban van esély annak ellenére, hogy a kis termőterület nem ígér nagy kiugrást. Az itteni borászok igen innovatívak, a borok pedig jók: a fahordós érlelésű Ezerjó például kiemelendő a maga fajtajellegével, könnyedségével, fogyaszthatóságával. Az Irsai Olivér, amit eddig innen kivittünk, kényelmes középútnak tűnik, legközelebb viszont már a Zenittel szeretnék próbálkozni Japánban.
 A japán fogyasztók tehát már ismerik és kedvelik borainkat, a tokajiért pedig egyenesen rajonganak, jegyzi meg Zsolt. Aszúból tízezer palack a hárommilliós Osakában egy este alatt elfogyna, ám a Bon Vivant 21 egyelőremegfontoltan építkezik. A következő hónapokban indul meg a többezres export – egyelőrerepülővel, hogy hamar leküzdje a szállítmány azt a 9 ezer kilométert.
Szeptember 9-én újabb hatalmas lehetőséget kapnak a magyar szakemberek, hogy az ázsiai ország szakmai közönsége előtt is megméressék a magyar borokat – és felnyissák a japán, osakai séfek, étteremtulajdonosok szemét, hogy a magyar bort nem feltétlenül csak paprikás szalámival és mangalicaszalámival lehet élvezni. Az aznapra tervezett japán vacsoraesten ugyanis ottani fogásokkal együtt kínálják a magyar borokat Osakában az érdeklődőknek.
– Japán partnereink igazán izgalmas helyi fogásokkal készülnek majd, mi pedig valódi magyaros borkínálattal koronázzuk meg számukra az estet. Meglepetés, hogy a tokaji aszút a végén, desszert helyett kínáljuk. Ám még számos egyéb tervünk is van: a következő lépésként például szállodák minibárjába tennénk be kis, kétdecis borokat, pl. Frizzantét. 2020-ra pedig azt szeretném, hogy az azévi olimpián a vendégek már szintén kortyolgathassanak a legjobb magyar borokból. Hiszek benne, hogy mindezekkel akkora sikerünk lesz, hogy innentől bekerülünk majd a vérkeringésbe Japánban is.
 
 


Vissza

Essilor Opticlub Cazal Silhouette Konica Minolta Mexx Nautica CSD OOK Press Audi