Tedd fel
a pozitív szemüveget!

Nem érzem már, hogy fel kell áldoznom magam!


Az Anna and the Barbies indiánasszonyával többhavi egyeztetés után, végül egy közös ismerős, egy novemberi eső, tönkrement ablaktörlő és lerobbant troli jóvoltából beszélgettünk, két dalfelvétel, külföldi fellépés, nemzetis próba és forgatás között, egy benzinkúton félrehúzódva, oldalán a szupertürelmes, nyalókázó kisfiával.

Idén tizenöt éves a zenekar. Elmerengsz a mérföldköveknél?
Szerencsére nemigen van időm, mostba-kényszerített létben vagyunk, ami jó, mert nincs se hátra, se előre, csak a jelen pillanat. Megoldani a problémáit, lehetőségeit, megélni az élményeit. Áldott helyzet. És idegeket próbáló. Elmerengeni januárban szoktam, amikor kiveszünk pár hét szabit. Az első héten még szédülök az évtől, próbálok balanszba kerülni. A másodikon kezdek régi felvételeket, szövegeket, zenéket bogarászni. Ilyenkor boldogság, elégedettség tölt el. Pár nap múlva adjuk le az új lemezt, már rég keverés és master van, de még mindig új dalok íródnak. Amikor megszületik egy szám, elmosolyodom: jó ég, de jó, hogy ez a szakmánk, hitvallásunk, missziónk, szórakozásunk és szabadidőnk is egyben! A héten külföldön lépünk fel, a testvérem hozza a félkész albumot az útra. Alig várom, hogy halljam! Az elmúlt két év története, üzenete egy ajándékdobozba, a lemezre csomagolva. Nem feltétlenül csillivilli, de jó, hogy a megéltek tollba foglaltatnak ebben a nyolc-tíz számban. Merthogy mennyi lesz, még nem tudjuk. (Nevet.) Ahogy kész vagyok a szövegekkel, a tesóm keveri, rakja is össze őket, közben diktálom lektorálásra, és megy az albumborítóra. Elképesztő rock and roll!
Ó, a határidő-múzsa!
Igen, az ideg, úgy hívjuk! Nagy múzsa: összekap mindent. Nem mindig vagyunk jók. Egy hónapja le kellett volna adnunk a lemezt, de nemet mondtam, inkább csússzunk ki az időből, de legyenek meg a szuper számok! De jó, ha van cél. Tendencia, hogy kétévente jön ki albumunk. Egy évig pihenjük a megpróbáltatásait, következő évben megjelennek a próbákon az újabb foszlányok, egy szál gitáron megírt dallamötletek. Általában ez én vagyok. Az öcsém komplett, felvett ötletekkel jön: basszusgitár, gitár, dob, valami angol halandzsa, hiányzó szöveg. Szép lassú folyamat, míg átírjuk ezeket a zenekarral, felvesszük, stúdióba megyünk, a szöveg megszületik, én éneklek. Az utolsó másfél hónap őrültek háza. Ez van most!
És közben a Nemzetiben készültök performanszra!
Időről időre van ez az összművészeti agymenésem, így hívja a Simi, amikor a zene, tánc, irodalom, látvány, smink, haj, ruha, minden egybe kerül. Első lemezünket, a Passion Fruit-ot kétezeröt januárjában rögtön a Moulin Rouge-ban mutattuk be, ahol művészeti igazgató voltam. Elképesztő szem- és fülorgia lett, rokokó kosztümökbe öltözött hip-hop táncosokkal, zenészekkel, költőkkel, szamurájokkal, szambatáncosnőkkel, festővel. 
Ilyen pörgős időszakokban nem kerülget kiégés?
De! Néha ájulás közeli érzésem van, mintha a sejtjeim robbannának szét.Most például nyolc órán keresztül fel sem álltam, annyira feszülten figyeltem, vettem fel sávokat, írtam szövegeket, hogy elkészüljek két számmal. Elpusztíthatatlan vagyok, borzasztó energiatartalékaim vannak, mindig mindent egyszerre csináltam, három iskolát, három zenekart… Ahogy felálltam, megszédültem és megijedtem. Néhakimasírozok a mínuszba.Feladatom megtalálni az egyensúlyt. Egyre több a lehetőség, jó dolog az életemben, de a pihenésnek is utat kell vágni, úgy van jövő és mód sokáig csinálni még ezt. Miniatűr kényeztetések vannak: ha hazaérek hajnalban, a zuhany alatt guggolás, reggel tíz perc jóga, este egy pohár vörösbor, sajttal. Heti egyszer ugrálok a gyerekek trambulinján, fekvőtámaszozom, töltődőm az infraszaunában. Most egy apartmanban forgatunk, megbeszéltem a családdal, kell ott egy délután magamban, nyugiban. Nehéz elmagyarázni nekik, hogy mire mennyi idő van; a haveroknak, miért nem sörözöm velük, a kollegáknak, újságíróknak, hogy miért nem kávé mellett beszélgetünk. Mert egyszerűen darabokra szakadok. Gyönyörű vár épült körülöttem, elképesztő lehetőségekkel. Az én felelősségem tisztán és egyben tartani, erős alapnak lenni. Erőszakosan kell a pihenésdolgot végigvinni, nem bólinthatok rá mindenre, mert ha én borulok, borul a sok rám utalt ember is.
Hogy egyezteted ezt a ritmust az anyasággal?
Míg szopiztak a babák, jöttek velem koncertekre, de nem keverem már a kettőt. Nekik is kimerítő, és én sem tudok úgy koncentrálni. Nagy apparátus van velük. Nagymama, barátnő, apa. Próbálok anyaságban is helytállni ‒ nagy matek. Korábban kelek, hogy legalább akkor velük lehessek egy órát, felöltöztessem őket, megcsináljam a hajukat, szörpit, reggelit vigyek. Ha hazaérek, kezdődik a második műszak, onnantól próbálok fullos anya lenni. Heti kétszer egész nap otthon lenni. Ha jobban megvizsgáljuk, a nyolc-tizenkétórában dolgozó anyák kevesebbet látják a gyerekeket, mint én a rock and roll mellett. A saját pszichémben kell ezt rendbe tenni, de úgy érzem, teljes odaadással viselem a családom gondját.
A zenekar hogy bírja a sűrűbb időszakokat? Demokrácia van Barbiéknál?
Már az elejétől igényelték, hogy ne demokrácia, hanem erős vezetés legyen. Simi a zenei vezető, ő keveri, hangszereli az albumot, irányítja a fiúkat. Az irányultságot, következő lépést, évet, tematikát én tervezem. Most a Sajnálomklipjét is én rendeztem. A hókupacot én görgetem előre, és itt minimum harminc főről beszélünk, akik két busszal, egy kamionnal és személyautóval indulnak egy fesztiválra. Ez gigaméretű. És mi nem csak zenélünk: az égvilágon minden tollasbált bevállalunk,szimfonikot, akusztikot, színházat, gyerekeknek, időseknek, jótékonyságot… Minden showbizniszbe jól idomítható banda vagyunk! Nekem még ott a tévé és a Hello ugar[GA1] !fesztivál Ópusztaszeren, ott résztulajdonos és értelmi szerző vagyok. Most elindítottunk egy Kezdjetek el élninevű YouTube-csatornát, ahol helyet kap a gasztro, divat, spirituális útkeresés, női praktikák, mítoszok, szubkultúrák, fétisek, celebrációk, beszélgetések a világról. Az első fain, féléve leforgatott tartalmat most vágjuk. Ez egy gasztroműsor, érdekes beszélgetés Sándor Pállal, filmnézéssel, zenéléssel, főzéssel. De lesz Facebook-os live chat is, előre megbeszélt témákkal.
Egyre visszafogottabbnak, letisztultabbnak tűnik a zenekar, a dalok hangvétele is komolyabb. Van ennek köze a történtekhez, tudatos a változás?
Fantasztikus dolgokon megyünk keresztül. Az öcsém ‒ miután meghallgatta a félig kevert albumot ‒ azt mondta, megérkeztünk. Az új dobos-énekesünkkel, Balasi Ádámmal komplett lett a zenekar. A szimfonikkal, akusztikkal, színházakkal akkorát ugrott a zenénk minősége, a fiúk hangszeres tudása, az énekhangom, a szövegírás, olyan cizellált a banda, hogy el sem hiszem! Végtelenségig menő! Rendesen egy letisztult, fullos, telibe tehetséges rockzenekar lettünk!A boldogság elönt, ha körbenézek a színpadon! Az album teljesen visszaadja, akik, amilyenek vagyunk, ahol tartunk. Ez komoly érettségi szint. Eddig belső késztetést éreztem, hogy hozzá kelljen tenni a színpadi léthez mindenféle vizuális dologgal, sminkkel, jelmezzel, hajjal... Ennek a bicskás ügynek is köszönhetően visszafogottabb lettem, nem érzem már, hogy feltétlen fel kell áldoznom magam a színpadon, sebekkel, kék-zöld foltokkal távoznom, inkább a lelkemet kell megnyitnom!Az új dalokon keresztül ez sikerült. Drágakő lett a zenekarom, most kezd nagyon zenei, igaz lenni. Eddig is az volt, csak gyerekbetegségekkel, gyönyörű hóbortokkal. Élvezem a letisztultságot!
További tervek?
Pár régi dalt, amiket máshogy játszunk, mint tizenöt éve, újra felvennénk stúdióban. Dokumentfilmet is tervezünk a rajongókkal. Szilveszter előtt a Barba Negrá-s bálon eresztjük ki a gőzt, az csak örömzene. Jövőre nagy turné indul a Kárpát-medencében, kimegyünk Londonba, Berlinbe, és egy afrikai meghívásunk is van! Nyáron végigcsapatjuk az új albumot szimfonikus, akusztikus és rockkoncerteken! Indul a YouTube-csatorna és a nyolcadik Hello Ugar! fesztivál.
 


Vissza

Essilor Opticlub Cazal Silhouette OOK Press Konica Minolta Mexx Nautica CSD