Tedd fel
a pozitív szemüveget!

Tongától Tűzföldig


A világ repterei egy világutazó szemével

Egyszer fogadásból elutaztam a Budapesttől legtávolabb eső helyre. Ez a tizenhétezer kilométerre lévő Nuku’alofa, a Tongai Királyság fővárosa. Mondhatjuk úgy is: a világ vége, ahol a kurta farkú malac túr. Teljesen mindegy, hogy Európából Amerika vagy Ázsia felé indulunk el, így is, úgy is negyvenöt óra az út és tizenegy óra az időeltolódás. Egy biztos pont van: az aucklandi átszállás. Itt, Új-Zéland legforgalmasabb repterén évi húszmillió utas fordul meg. Innen már csak egy röpke háromórás repülőút vár ránk a James Cook kapitány által Barátságos-szigeteknek nevezett Tongára. Halászni, búvárkodni és júliustól októberig bálnát nézni jönnek az utazók.
A tongai fővárosból a Ha’apai-szigetcsoporthoz az út ötven percig tart. A propelleres gép által okozott izgalmakat kárpótolja a kilátás az ablakból. Káprázatos korallzátonyok felett repülünk. A gépet ausztrál nyugdíjas pilóta vezeti. Az itt található Lifuka szigeten a legnagyobb „várost”, Pangainak hívják, ahol a Tongan Air irodában megdobbant a szívem, amikor honfitársra utaló jelet találtam. A sok sárguló papírpénz mellett feltűnt egy ötszázas is – amiről Ady mosolygott vissza rám.
Ottjártamkor a tongai légitársaságnak összesen két darab tizenkét férőhelyes kisgépe volt a szigetek közötti repülőutakra. A csomagok súlyát az utasokkal együtt mérték, mert a tongaiak általában túlsúlyosak voltak. (A korábbi tongai király még úgy került be a Guinness Rekordok Könyvébe a maga kétszáz kilójával, mint a legkövérebb uralkodó.) Egy fekete iskolai táblára írták fel, mikor indul a napi három járat közül a következő. Egyetlen célállomás van: a főváros.
Ugyanezt láttam Észak-Korea fővárosában, Phenjanban is, ahol az egyetlen nemzetközi menetrend szerinti járat Pekingbe vezet, hasonló sűrűséggel. Itt elutazáskor visszaadják a turistáknak az út elején elvett mobiltelefonjukat.
Sas alakú reptér
Hasonló sűrűséggel repülnek a türkmén Mariból is gépek a fővárosba. Az ugyan csak városi legenda, hogy a világnak ebben a szegletében élő állatokat visznek fel a gépre, ám egy idősebb utastársam egy megtermett hokedlivel szállt fel. Miután lesétáltunk a repülő lépcsőjén, a gép mellé tette a műanyag kisszéket, és pár percre megpihent rajta.
A türkmén főváros, Asgabat repterének új épülete sas alakú, és a ferihegyi repülőtér kapacitásával is felveszi a versenyt, ugyanis évi tizennégy millió utas kiszolgálására alkalmas. Ez bizony azt jelenti, hogy óránként 1600 utast tudnak ellátni. Illetve csak tudnának, merthogy jelenleg egész évben engednek be összesen (!) ennyi külföldi turistát. Türkmenisztánba ugyanis nehezebb vízumot szerezni, mint Észak-Koreába.
Az új repteret 2016-ban nyitotta meg Türkménbasi utódja, a kacifántos nevű és természetű Gurbanguly Berdimuhamedow elnök. A szállodai szobámból elláttam egészen a reptérig, és valóban impozáns volt a „nagy madár” mind a nappali fényben, mind éjszaka, kivilágítva. A helyiek azt mesélik, hogy az építő cég jelezte az aggodalmát, miszerint a meglévő légi irányítási tornyot a sas alakú repülőtér „szárnya” el fogja takarni. Megkérdezték az elnököt, elfordíthatnák-e a „madarat”egy picit, amire az elnök kategorikus nemmel válaszolt. „Így sokkal jobban néz ki”– válaszolta. Persze a költségvetést ki kellett egészíteni. A reptér így átszámítva kábé 660 milliárd forintba került.
Reptérimázs – országimázs
Az országimázs-építésben a repülőtereknek óriási jelentőségük van, hiszen itt szerzi az utas az első benyomását a fogadó országról. Jól tudják ezt Szingapúrban is, ahol a Changi repülőteret immár zsinórban hetedik éve választotta az utazók szavazatai alapján a világ legjobb repterének a Skytrax, a legismertebb minősítő szervezet. Idén áprilisban adták át a repülőtér legújabb épületszárnyát, a Jewelt, amely a reptéri várakozás új dimenzióit nyitotta meg. Fő látványossága a világ legnagyobb beltéri vízesése és egy trópusi kert, több mint ezerféle lepkével.
Szintén imázsépítés okán sok repteret, elsősorban a várókat zuhanyzóval, néhol kompletten felszerelt spaval is ellátják. Egy frissítő zuhany megkönnyíti a kimerült utazó átállását az új időzónára. A San Franciscó-i reptéren még jógaszoba is található! Korábban a Helsinki reptéren a Finnair-váróba szaunát is építettek, ami, amellett hogy felfrissíti az utazót két járat között, egyben a finn ország megítélését is emelte. A Sao Pauló-i Guarulhos nemzetközi reptér 2-es terminálja pedig még különlegesebb szolgáltatással „fogad”: gyors fogászati vizsgálaton, beavatkozáson is áteshetünk.
Az isztambuli reptéren a Turkish Airlines exkluzív várója – ugyanúgy, mint maga a város – egy európai és egy ázsiai oldallal rendelkezik, és ehhez igazodva az ételválaszték is kettős. A keleti rész olyan, mintha egy bazárba keveredtünk volna, az európai oldalon pedig moziterem, videojátékok és golfszimulátor vár ránk.
Ha az átszállásra elég időnk van, a hongkongi reptéren golfozhatunk is egyet, hiszen a 2-es terminál mellett egy kilenclyukú gyakorlópályát építettek.
Habár az amszterdami Schiphol repülőtér nem tartozik a kedvenceim közé, az mégiscsak eredeti, hogy a reptér területén belül a világhírű Rijksmuseum külön kiállítótermet helyezett el, így a németalföldi mesterek munkájával azok is megismerkedhetnek, akiknek nincs idejük meglátogatni a várost. A reptérnek ezt a részét Holland Boulevard-nak nevezik, és a 17. századi holland festészet remekeivel ismerkedhetnek a kultúrát kedvelők.
Európában az észt főváros, Tallinn repterén a foteleket „népviseletbe öltöztették”, és megtoldották egy becsületkönyvtárral. Bárki magával vihet egy könyvet az útra – s talán lesz valami, ami visszahozza őt a városba, az országba.
Tűzföldről már nincs tovább
A Chiléhez tartozó Húsvét-sziget repterén érkezéskor egy moai szobor vár minket. A Dél-Amerika legdélibb területén fekvő Tűzföld részben Chiléhez, részben pedig Argentínához tartozik, és a Magellán-szoros választja el a kontinenstől. Itt fekszik a világ legdélibb városa, Ushuaia, ahonnan már tényleg nincs tovább. Innen indulnak az expedíciós hajók az Antarktiszra. Ha esetleg valaki fél áthajózni a hírhedt Drake-átjárón, az repülhet is az Antarktiszra. A chilei oldalról, Punta Arenasból indulnak azok a charterjáratok, amelyek az Antarktiszi-félsziget egyik chilei bázisára viszik az utasokat jó idő esetén.
 
Szabados Igor
 
A szerző 7 kontinens több mint 100 országában és 215 repterén fordult meg. 1150 alkalommal, 100 légitársasággal, több mint 1 millió mérföldet repült eddig, ami annyit tesz, mintha 45 alkalommal körberepülte volna a földet, vagy négyszer elrepült volna a Holdra.
Legészakibb reptere:   TOS (Tromso, Norvégia)
Legdélibb reptere: TNM (Teniente Eduardo Frei, Antarktisz chilei bázis)
Legkeletibb reptere:   AKL (Auckland, Új-Zéland)
Legnyugatibb reptere: TBU (Fua'amotu, Tonga)
 
 
 
 
 


Vissza

Essilor Opticlub Cazal Silhouette Konica Minolta Mexx Nautica CSD OOK Press Audi